Vakációs tematikus hetek

Share

Elérkezett a július és vele együtt elkezdődtek a vakációs tematikus hetek. Kezdtük is hát a legelején, újabban sokunknak kedvenceivel, a dinoszauruszokkal. Beszélgettünk a paleontológusokról is, hogy mit jelent ez a szó és mivel is foglalkoznak.

Egy ládikóban pedig sok érdekes kincs is várta a bátor kalandorokat. Voltak ott szerszámok, olyanokkal, amikkel egy paleontológus dolgozik, de megbújt ott pár dinoszaurusz és dinoszaurusz csontváz is. Ezeket igyekeztünk párosítani is. Beszélgettünk arról is, hogy vajon mikor élhettek, mekkorák is lehettek eredeti nagyságukban.

Azt is megnéztük, hogy mekkora volt a legnagyobb lábnyom. 106 cm hosszú és 77 cm széles teljes nagyságában ketten is is elfértek rajta egymás mellett és még mindig maradt hely. A lábainkat is hozzámertük, ebben azonban legyőzhetetlenül megelőzött. Megnéztük, hogy hány cipő fér rá, 18 pár került fel és még mindig maradt kis hely.

A dinoszauruszok után, következő állomásunk az esőerdő volt. Fejünkre csaptuk kalandor kalapjainkat és elkalandoztunk a magas kókuszpálmák és tekergő liánok között. Láttuk azt is, hogy ebben az erdőben a fák sokkal magasabbra nőnek, mint a mi erdőinkben. Persze állatokkal is ismerkedtünk, találkoztunk papagájjal, majmokkal és nyílméreg békával, de különböző kígyókkal is. Sőt, hogy mégjobban beleéljük magunkat a témába, ezen a héten az Állattani Múzeum és Viváriumot is meglátogattuk. 

Évzáró Torockón

Share

Az elmúlt hetet itt az oviban betöltötte a készülődés, tervezgetés és lázas várakozás. Szombaton pedig minket már Torockón ért a reggel, de a napfelkelte helyett az érkező családokat lestük vártuk, a helyszíneket rendezgettük, szépítgettük.

Az évzárók és az ebéd utáni rövid pihenő lejártával, szülőkkel, gyerekekkel együtt meghóditottuk a torockószentgyörgyi várat. Kicsik, nagyok fáradhatatlanul mászták a meredek domboldalt. A domb tetejére érve pedig jóízűen falatozta ki-ki a magával hozott finomságot.

Vasárnap lepkevadászatra került sor. Kis képrészletek, rejtvények vagy éppen egy GPS koordináta vezetett az lepkék rejtekhelyére. Miután szinte mindenik lepke gazdára lelt, sor került A fekete bika című utcaszínház előadásra. Az előadást kicsik, nagyok élvezték.

Mindenkinek másféle izgalmakat jelentett ez a hétvége, a végzősöknek a búcsúzás izgalmát, másoknak a családdal, barátokkal együtt töltött hétvége izgalmát, nekünk pedagógusoknak a kihívásokkal teli munka izgalmát.

 

Nemzetközi Könyvajándékozás Napja az oviban

Share

Február 14. a Nemzetközi Könyvajándékozás Napja volt. Ez alkalomból szerettük volna, ha minden gyermek ajándékozna és kapna könyvet az óvodában. Ezért arra kértünk minden szülőt, hogy válogassanak egy kicsit a gyerekekkel a könyvespolcon és hozzanak be reggel vagy az előző napokban egy könyvet, amit szívesen elajándékoznának. A könyvbe üzenetet is írhattak a következő tulajdonosnak. A csere vidámra sikerült, a gyerekek nagyon élvezték a cserélgetést és mindenki boldogan vitte haza a neki tetsző könyvet.

Farsangi mulatság Sztánán

Share

A sok hideg után már mindenki szívesen üldözné a telet, így február első hétvégéjén sor került az idei ovis farsangunkra. Az előkészületek már hetekkel az esemény előtt megkezdődtek, készült a program, jöttek az ötletek és a gyerekekkel is készültünk néhány farsangi dallal, játékkal.

A nagy csapat egy kicsi része már péntek délután megérkezett Sztánára, mert itt kapott helyet az esemény. Miután mindenki elfoglalta a helyét a szálláson, megkezdődött a móka, a gyerekek egész későig szórakoztak, bukfenceztek fáradhatatlanul a manzárdon lévő matracokon.

Az esemény egyik fő attrakciója talán mégis a levágásra szánt disznó volt. A disznó traktoron érkezett szombat reggel Zsobokról, majd a mészáros kezeire és tudományára volt bízva sorsa. A feldolgozást természetesen végig lehetett nézni és a mészáros igyekezve megosztani velünk tudományát megmutatta, hogy hányszor kell leperzselni, hogy majd finom legyen a bőre vagy a füle, de azt is megnézhettük, hogy egy – egy szerv hol helyezkedik el, valamint hogy néz ki. Igazi, eredeti biológia órában lehetett részünk. Miután minden porcikája tálba vagy fazékba került a szülők és gyerekek segítségével, kedves sztánai nénik fogtak hozzá feldolgozni és elkészíteni belőle az ebédünket, vacsoránkat, kolbászt, májast és a többi finomságot.

A nap további részét a gyerekek többnyire játékkal töltötték, amennyire az idő engedte, ki bent,  ki pedig az udvaron talált magának tennivalót. Bent ügyességi játékokat lehetett kipróbálni, némelyikre a felnőttek is beneveztek, kint pedig hintázni, focizni vagy éppen szaladgálni lehetett az udvaron vagy a közelünkben levő templom körül. Időközben a kiszebáb elkészítésére is sor került és miután elkészült, ott ült vaskos lábakkal a teraszon, türelmesen várva az estét, amikor is sor került a szereplésére.

Az idő gyors múlásával az ebédre is sor került, ami persze a disznó finom húsából készült, krumpli körítéssel, és mivel disznóvágás volt, a korhelyleves sem maradhatott el. Miután mindenki jóllakott ideje volt elkezdeni a tombolák kisorsolását, amire mindenki egész nap izgatottan várt. A tombola, a családok által hozott játékokból állt, így a gyerekek nagyon örültek az egy-egy megnyert babának, autónak vagy éppen memória kártyának, vonatnak.

Persze a gyerekek közti közös játék szombaton sem maradhatott el. A jelmezbe bújás előtt a matracok újra megteltek bukfencező, kacarászó gyerekekkel, majd lassan mindenki behúzódott a szobájába és elkezdte felvenni jelmezét. Idén minden család egy – egy állat családnak öltözött be. Lent a nagy közösségi teremben elénekeltük közösen az oviban tanult dalokat és ezután minden család bemutatkozott. Érkezett zsiráf, tigris, lepke, méh, pillangó és maci család, de volt aki majom, hópehely vagy éppen cica jelmezbe bújt. A vidám és ötletes bemutatkozók és nagy tapsok után pár népi játékot is eljátszodtunk, majd sorra került a vacsora és ezután a mulatozás. Ahogy besötétedett a kiszebábot is elégettük a megtüzdelt félelmeinkkel együtt lobogott nagy lánggal. Jól éreztük magunkat és csak késő éjszaka került mindenki ágyba.

Vasárnap már kora reggel hallani lehetett az első gyerekhangokat és a reggeli után a nagy csapat a Varjúvárhoz készült. Sapka, sál, kabát, gumicsizma, bakancs került mindenkire és dombokon, erdőn keresztül, leküzdve a sarat, pór órás frissítő séta után meg is érkezdtünk. A gyerekek nagyon élvezték a sarat, többen azon versenyeztek, hogy kinek ragad több a cipőjére, ki tud többet cipelni. A várat körüljártuk, kicsit megpihentünk és a visszaúton, bár rövidebb volt, még nagyobb ragadós sáran átküzdve magunkat hazaértünk, ahol már várt a finom ebéd és az elengedhetetlen farsangi fánk.

Tele hassal, vidáman,  az esemény is a vége fele közeledett és ebéd után lassan kezdtek szállingózni hazafele a családok. Útravalóul mindenki kapott kis húst, zsírt, májast vagy vérest, ami a vasárnapi reggeliből maradt. A kolbász is füstölődik már, várva arra, hogy az oviban a sok vidám gyerek pocakjába kerüljön majd.

Osvát Erzsébet: Télkergető

Fuss, te Tél!
Fuss, te Tél!
Jön a Tavasz, utolér.
Jön óriás
sereggel,
hóolvasztó meleggel.
Eső dobol
hátadon,
a Nap sem lesz pártodon.
Hányszor mondjam,
tűnj el gyorsan,
szépszerivel, míg lehet.
Mert ha vársz – hát jaj neked!