Szülők iskolája – Fára mászás/falmászás

Share

Október közepén első alkalommal került megszervezésre a  Szülők Iskolája programunk, melynek meghívottjai  Tódór Beáta gyógytornász, Balla Béla testnevelő tanár és Pál Ferenc amatőr falmászó voltak. Fára mászás/falmászás. Hagyni vagy félteni a gyereket? Az esést is tanulni kell téma köré szerveződött a beszélgetés.  A téma adott volt, mert az óvoda udvarán több mászásra alkalmas helyszín van, legyen szó fáról vagy lengő létráról, csúszdáról, a lépcsőkről pedig nem is beszélve.

A beszélgetés néhány következtetését alább pontokba foglaltuk:

  • Rendkívül fontos, hogy a mozgásfejlődés a megfelelő sorrendben történjen, a gyereknek legyen helye és ideje a gyakorlásra. Semmit nem kell erőltetni!
  • Hagyjuk a gyereket kibontakozni (legyen szó játszótérről, vagy otthon székre állás stb.), viszont legyünk mellette a balesetek elkerülése végett.
  • Mászásnak hívunk minden olyan mozgásformát, ami függőlegesen végzendő. (A négykézláb mászás a kúszásnak egy formája)
  • Bízzunk a gyerekben! Pozitívan sugalljuk, hogy képes rá!
  • 4-5 évesen kipróbálhatja a falmászást teremben
  • Kalandparkban/falmászó teremben hagyjuk rá a tervezést, ne irányítsuk a földről hova kellene lépjen és miben kapaszkodjon.
  • Biztonságos a mászás, ha két lábbal stabilan áll, egy kézzel kapaszkodik, vagy két kézzel kapaszkodik, egy lábon áll. Tehát mindig csak egy végtag legyen egyszerre szabadon.
  • Biztassuk a gyereket, hogy minél többféle sportot kipróbáljon (úszás, labdajátékok, atlétika, sízés)

Fára mászni, fűre lépni lehet! Kell!

Share

Nem győzzük eleget hangsúlyozni a kiegyensúlyozott mozgásfejlődés fontosságát. A gyermek a rendszeres testmozgással rengeteg energiát és feszültséget vezethet le. Kiegyensúlyozottabbá válik általa, szorongásai, agresszivitása csökken.

A csecsemő- és kisdedkori rohamos mozgásfejlődés után óvodáskorban a folyamat kiteljesedése figyelhető meg. A hangsúly a finommozgások fejlődésén és az összerendeződésen, az “ügyesedésen” van.

Ilyenkor különös a jelentősége annak, hogy (a biztonsági szabályok betartása mellett) a fára mászástól a bukfencezésen keresztül egészen a kutyaúszásig minden helyzetben túlzott korlátok nélkül kipróbálhassa magát a gyermek. Így gyakorol és ügyesedik, és mindez önmagában is örömforrást jelent. Közvetett módon nagymértékben hozzájárul az önbizalom fejlődéséhez is, hiszen kevésbé érzi magát kicsinek és tehetetlennek, ha egyre több dolgot meg tud csinálni. Koordináltabbá válik mozgása és erősödnek az izmai.  Hagyjuk a gyermeket szabadon mozogni (biciklizni, rollerezni, korcsolyázni), engedjük, hogy megismerje saját testét, képességeit, és lehetőségeit. A mozgás ugyanis, az intellektuális fejlődésen kívül a gyermek önállóságát is elősegíti.

A mozgás jótékonyan befolyásolja az étvágyat és a testsúlyszabályozást.

A rosszul evő gyermek az egész napos kirándulás után a szülők legnagyobb meglepetésére és örömére repetát kér, étvágytalansága nyomtalanul eltűnik. A rendszeres mozgás kiemelt fontosságú elhízott gyermekek testsúlycsökkentési programjában, hiszen egyrészt esetükben fejlődő szervezetről lévén szó, a drasztikus fogyókúra nem jöhet szóba, másrészt a fentebb említett funkcióöröm és önértékelést fokozó hatás esetükben is megnyilvánul.

Játékos szabadtéri foglalkozásokkal minél több lehetőséget biztosítunk a gyereknek a mozgásra, mert ezáltal az idegrendszer is fejlődik, ezzel számos későbbi probléma (diszlexia, diszgráfia, tanulászavar, stb.) megelőzhető:

  • Kültéri játékaink, a csúszdák, a hinta, a trambulin, a mászókák, a különböző forgó-billenő játékok, minden izmot megmozgatnak és minden agyterületre hatással vannak.
  • Udvarunk zeg-zugait kihasználva akadálypályákat építünk
  • Változatos domborzatú (sík, lejtős) és burkolatú (fű, kő, kavics, homok, tégla, föld) talajon közlekedhetnek, tevékenykedhetnek.
  • Megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy különböző mozgásformákkal (pl. fára mászás, lejtőről való gurulás, pocsolya átugrása) ismerkedhessenek meg.
  • Az egyensúlyérzékre épülő játékaink a figyelemkoncentrációs képességet fejlesztik, mely a tanulási folyamat alapja.
  • Játékos gyógytorna tevékenységeken vesznek részt, melyek fejlesztik a testképérzékelést és a kontrollt saját testük felett, tudatosítják a mozgásformákat, segítik a helyes testtartás elsajátítását.
  • Biztatjuk a szülőket arra, hogy szabadidejükben minél több időt töltsenek a szabadban, kirándulásokat, túrákat szervezünk.