Márton Ágnes – óvónő

Share

Líceumi tanulmányaim a kolozsvári Sigismund Toduta Zenei Főgimnáziumban végeztem, orgonafő- és kántó mellékszakon. Ennek elvégzése után úgy döntöttem, hogy nem folytatom ezt a pályát és beiratkoztam a Babeş – Bolyai Tudományegyetem, Pszichológia és Neveléstudományok Kar, gyógypedagógia szakára. A családomban mindenki emberekkel, valamilyen segítő szakmában dolgozik, vagy ilyen pályát választott, így már egész kicsi koromban letisztázódott bennem is, hogy ilyen téren szeretnék én is dolgozni, adni szeretnék valamit magamból másoknak.

Amióta csak az eszemet tudom, gyerekek között mozogtam, besegítettem lelkész édesapámnak gyerekeknek szóló tevékenységek megszervezésében, később pedig magam szerveztem és bonyolítottam le őket, legyen szó ünnepi műsorokról, vetélkedőkről vagy kirándulásokról.

Mint kezdő óvónő fontosnak tartom a megfelelő és elfogadható szabályok közös megfogalmazása mellett azt is, hogy mindenki kibontakoztathassa önmagát, valamint minden gyermek a személyiségének megfelelően tudjon fejlődni; valamennyire egyetértve Neill Sumerhillel abban, hogy az intézményt szabjuk a gyerekhez és nem fordítva.

A Mikó Óvoda lehetőséget ad számomra, hogy mint pályakezdő kibontakozzak, kipróbáljam magam ezen a téren. Biztosítja a tapasztalatszerzést is az ott dolgozó szakemberek által, valamint lehetőségem nyílik különböző, az óvoda által szervezett eseményeken való részvételre és sok csodálatos ember megismerésére. Minden nap egy újabb kaland és minden csengő kacaj, kis ölelés, mosolygós tekintet egy – egy újabb gyermeki elismerés számomra arra, hogy jó itt lenni köztük és szívvel lélekkel közösen, együtt fejlődni.