Az idén másodjára megszervezett sztánai disznóvágásra az elmúlt hétvégén került sor. Ki pénteken, ki pedig szombaton utazott ki Sztánára, hogy a már-már hagyománynak tekinthető eseményen résztvegyen.

Szombat reggel megérkezett a főszereplő, a disznó, aki tapasztalt hentesek kezeire volt bízva. Megnézhettük ahogy a hentesek alaposan megperzselik, majd feldarabolják a disznót. Volt aki meg is tapogatta a szalonnáját, a húsát.

A sztánai hétvége nem csak a hagyományok gyakorlása és megismerése végett volt építő, hanem a természet közelsége miatt is. Az idő is kedvezett, igazi tavaszi levegő lengte körül a környéket. A gyerekek összeszedték a megmaradt diót a diófa alól és meg is törték. Meglepetten nézték, hogy milyen friss még. A kerítés melletti levelek és ágak alatt csigák bújtak meg, gyorsan megtalálták ezeket is. Délután a kiszebáb is elkészült, ami aztán estig várta türelmesen, hogy ő kerüljön főszerepbe. Estig mindenki beleszúrhatott minden rosszat ami el akart égetni. Amikor eljött az idő, a kiszebáb hatalmas lángokkal űzte a telet és vitt magával minden rosszat.

A szomszédok befogták lovaikat és szekerezni vitték a gyermekeket néhány felnőt kiséretében Zsobok távolabbi határáig, volt éneklés, kacaj, zötykölődés.

Mivel a farsang témája idén a medve volt, ebéd után mindenki felvette jelmezét és megkezdődtek a medvés játékok, amiket a gyerekekkel előzőleg már az oviban is játszottunk. Közben a zenészek is megérkeztek, akik igencsak előrehaladott koruk ellenére, jól húzták a talpalávalót, meg sem akartak állni. Érdekes volt figyelni a korok közötti különbséget is, ahogy a vén zenész elvarázsolja hegedűjével a legkisebbeket is. (Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Móricz Zsigmond).

Az otthonról hozott tárgyak, játékok, tombolázás formájában gazdát cseréltek mindannyiunk örömére.

A mulatozás hosszú éjszakai beszélgetésbe nyúlt, volt idő kicsit lelassítani és olyanokkal is elbeszélgetni, akiknek a rohanó hétköznapokon sietniük kell.

Vasárnap, frissen és üdén ébredtek a gyerekek és reggeli után mindenki sétára indult. Úticél a Varjúvár volt. Az úton különböző terméseket gyűjöttünk és szívtuk a finom, friss, tavaszi levegőt. Csipkebogyót is találtunk, amit meg is lehetett kóstolni. Láttuk és megtapasztaltuk, hogy köszön el a tél, hogy a hófoltok mellett már kandikál a friss zöld fű. Jó volt kicsit sáros csizmáinkat a hóban letakarítani, hallgatni a bárányok bégetését, szemlélni a tájat, a messzeségben megvillanó Almási várat is.

A hétvégéről szóló beszámoló nem is lenne teljes, ha nem említenénk az ínycsiklandó ételeket. Egész hétvégén hagyományos, disznótoros ételek örvendeztették a résztvevőket. A menüben szerepelt a friss húsból készült húsleves és a sült, de nem maradhatott ki a káposztás hús, májas, véres és kolbász sem. Persze bőrt és fület is lehetett kóstolni. Az édesszájúak pedig farsangi fánkkal is jóllakhattak.

Összességében kellemes hangulatú vidám hétvégén vehettünk részt a természet közvetlen közelségében. A gyerekek tapasztalati úton egészíthették ki ismereteiket, a felnőtteknek pedig lehetősége nyílt a rohanó várostól való elvonatkoztatásra, beszélgetésre, kikapcsolódásra.