A sok hideg után már mindenki szívesen üldözné a telet, így február első hétvégéjén sor került az idei ovis farsangunkra. Az előkészületek már hetekkel az esemény előtt megkezdődtek, készült a program, jöttek az ötletek és a gyerekekkel is készültünk néhány farsangi dallal, játékkal.

A nagy csapat egy kicsi része már péntek délután megérkezett Sztánára, mert itt kapott helyet az esemény. Miután mindenki elfoglalta a helyét a szálláson, megkezdődött a móka, a gyerekek egész későig szórakoztak, bukfenceztek fáradhatatlanul a manzárdon lévő matracokon.

Az esemény egyik fő attrakciója talán mégis a levágásra szánt disznó volt. A disznó traktoron érkezett szombat reggel Zsobokról, majd a mészáros kezeire és tudományára volt bízva sorsa. A feldolgozást természetesen végig lehetett nézni és a mészáros igyekezve megosztani velünk tudományát megmutatta, hogy hányszor kell leperzselni, hogy majd finom legyen a bőre vagy a füle, de azt is megnézhettük, hogy egy – egy szerv hol helyezkedik el, valamint hogy néz ki. Igazi, eredeti biológia órában lehetett részünk. Miután minden porcikája tálba vagy fazékba került a szülők és gyerekek segítségével, kedves sztánai nénik fogtak hozzá feldolgozni és elkészíteni belőle az ebédünket, vacsoránkat, kolbászt, májast és a többi finomságot.

A nap további részét a gyerekek többnyire játékkal töltötték, amennyire az idő engedte, ki bent,  ki pedig az udvaron talált magának tennivalót. Bent ügyességi játékokat lehetett kipróbálni, némelyikre a felnőttek is beneveztek, kint pedig hintázni, focizni vagy éppen szaladgálni lehetett az udvaron vagy a közelünkben levő templom körül. Időközben a kiszebáb elkészítésére is sor került és miután elkészült, ott ült vaskos lábakkal a teraszon, türelmesen várva az estét, amikor is sor került a szereplésére.

Az idő gyors múlásával az ebédre is sor került, ami persze a disznó finom húsából készült, krumpli körítéssel, és mivel disznóvágás volt, a korhelyleves sem maradhatott el. Miután mindenki jóllakott ideje volt elkezdeni a tombolák kisorsolását, amire mindenki egész nap izgatottan várt. A tombola, a családok által hozott játékokból állt, így a gyerekek nagyon örültek az egy-egy megnyert babának, autónak vagy éppen memória kártyának, vonatnak.

Persze a gyerekek közti közös játék szombaton sem maradhatott el. A jelmezbe bújás előtt a matracok újra megteltek bukfencező, kacarászó gyerekekkel, majd lassan mindenki behúzódott a szobájába és elkezdte felvenni jelmezét. Idén minden család egy – egy állat családnak öltözött be. Lent a nagy közösségi teremben elénekeltük közösen az oviban tanult dalokat és ezután minden család bemutatkozott. Érkezett zsiráf, tigris, lepke, méh, pillangó és maci család, de volt aki majom, hópehely vagy éppen cica jelmezbe bújt. A vidám és ötletes bemutatkozók és nagy tapsok után pár népi játékot is eljátszodtunk, majd sorra került a vacsora és ezután a mulatozás. Ahogy besötétedett a kiszebábot is elégettük a megtüzdelt félelmeinkkel együtt lobogott nagy lánggal. Jól éreztük magunkat és csak késő éjszaka került mindenki ágyba.

Vasárnap már kora reggel hallani lehetett az első gyerekhangokat és a reggeli után a nagy csapat a Varjúvárhoz készült. Sapka, sál, kabát, gumicsizma, bakancs került mindenkire és dombokon, erdőn keresztül, leküzdve a sarat, pór órás frissítő séta után meg is érkezdtünk. A gyerekek nagyon élvezték a sarat, többen azon versenyeztek, hogy kinek ragad több a cipőjére, ki tud többet cipelni. A várat körüljártuk, kicsit megpihentünk és a visszaúton, bár rövidebb volt, még nagyobb ragadós sáran átküzdve magunkat hazaértünk, ahol már várt a finom ebéd és az elengedhetetlen farsangi fánk.

Tele hassal, vidáman,  az esemény is a vége fele közeledett és ebéd után lassan kezdtek szállingózni hazafele a családok. Útravalóul mindenki kapott kis húst, zsírt, májast vagy vérest, ami a vasárnapi reggeliből maradt. A kolbász is füstölődik már, várva arra, hogy az oviban a sok vidám gyerek pocakjába kerüljön majd.

Osvát Erzsébet: Télkergető

Fuss, te Tél!
Fuss, te Tél!
Jön a Tavasz, utolér.
Jön óriás
sereggel,
hóolvasztó meleggel.
Eső dobol
hátadon,
a Nap sem lesz pártodon.
Hányszor mondjam,
tűnj el gyorsan,
szépszerivel, míg lehet.
Mert ha vársz – hát jaj neked!